Életérzés 2009 karácsony
A sas elkérte a lelkem.Szép volt és fekete,hát megkapta tőlem.
Nem tudtam, hogy ő a Halál.Visítva nevettem a viccein.
Bíztam az Ördögben, hisz Ő már előleget is adott. Jókedvem volt...
Azután a sas körözni kezdett. Egyre magasabbra, a felhők felé.
Nem láttam többé…
A lelkem mélyén nem maradt más csak a Magány.
Ekkor már féltem. A sas erősebb volt az ördögnél.
Megcsalta , ellopta hitem s a lelkem
A magány szeret engem...
Úgy tünik nem hagy el soha.
Neki így is jó vagyok... Végre!
Egy prózaíró feljegyzései.
2009. december 22., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)